A kormány nyár végén meghirdetett tíz pontos közbiztonsági programjának egyik sarkalatos eleme, hogy a települések állami finanszírozással olyan embereket alkalmazhatnak, akiknek ugyan nem lesz túl sok jogosítványuk, de a jegyző segítőiként mégis tehetnek valamit azért, hogy a településeken nagyobb legyen a közrend és a közbiztonság. Hogy fellépésük tényleg hoz-e érzékelhető javulást, az még a jövő titka.
Fura helyzet van ma Magyarországon. Az ismertté vált bűncselekmények száma fokozatosan csökken, eközben a biztonságérzetünk mégsem javul. E különös jelenségnek két magyarázata van. Egyrészről, főleg vidéken, rendkívüli módon elszaporodtak a 20 ezer forintnyi értéket el nem érő lopások. Ezek sok esetben csak bosszantóak, de ha szegény embereket éri a kár, akkor tragikusak is lehetnek. Ugyanígy mérhetetlenül rontják a közhangulatot a durva, erőszakos cselekmények, hogy az etnikai alapú gyilkosságsorozatról már ne is beszéljünk.
A részben jogos indulatokra rájátszva, politikai propagandájának középpontjába állította a Jobbik Magyarországért Mozgalom a közbiztonság kérdését. Bár az általa kínált megoldások - gárda, csendőrség, roma-ellenes indulatok felszítása - alkalmatlanok a probléma kezelésére, mi több, időnként éppen a konfliktusok számát gyarapítják, annyi haszna mégis volt a fellépésüknek, hogy cselekvésre késztették a döntéshozókat.
Nem tudni, hogy a tízpontos közbiztonsági csomag elegendőnek bizonyul-e a helyzet javításához, mindenesetre valami végre megmozdult.
Néhány konfliktus azonban már előre látható. Nehéz lesz például elfogadtatni az egyre jobban működő polgárőr-mozgalom tagjaival, hogy miért is kapnak mások olyan munkáért fizetést, amit ők szabadidejükben, teljesen ingyenesen végeznek. A kormányzat azt ígéri, hogy jövőre háromszorosára növeli a polgárőrök támogatását - remélvén, ez talán jelent némi gyógyírt a sérelemre.
Ugyanígy kérdéses, hogy a szinte mindenféle jogosítvány nélküli településőröket komolyan veszik-e a helyben élők, hiszen gyakran még a rendőri tekintély sem elegendő a garázdaságok megfékezésére.
Egy azonban mindenképpen előrelépés. A településőrök teljes mértékben az önkormányzatoknak vannak alárendelve, vagyis abba az irányba történt elmozdulás, amelyet a polgármesterek már régóta szorgalmaznak. Jelesül: legyen közvetlenebb beleszólásuk a helyi közbiztonság ügyeibe. Bár innen még mindig messze vagyunk az önkormányzati rendőrségtől, de közelebb, mint egy hónappal ezelőtt voltunk.
Különféle őrből tehát lassan már lesz elég, csak akkor rend is legyen.
L. László János